Túrógombóc

Van egy szép csíkos füzetem, olyan spirálozott fajta. Abba írtam a recepteket a szakácsiskolában. Meg a tankönyvbe, ami ezer oldalas. Ezért éppen hülyét kapok, amikor azon kevés dolgok egyikét akarom megtalálni, ami hasznos elméleti infót ott szedtem fel. Mert tuti a másikban van. Sajnos a túrógombóc pontos arányát sem vágom már fejből így 4 év után, ezért kénytelen voltam kutatni. Pedig egykor megtanultam az egész könyvet. De megvan :-) így nem maradt el a vacsora.

Kísérő a vaníliás eperlekvárom. Epekedve néztem, és nemzeti hősként nem ettem belőle.

(Hős 2.: ezt a bejegyzést reggel 6-kor írom, kávé után, miután a fél 5 óta kukorékoló cseppemet a pihenőszék álomba ringatta. Legyen már hideg!!!!!!!!!!!!)

Hozzávalók:

500 gramm túró

3 egész tojás

130 gramm búzadara

só

egy citrom reszelt héja, 1 evőkanálnyi leve

egy vaníliarúd magjai

Az összes hozzávalót elkeverjük és betesszük a hűtőbe legalább egy órára pihenni. (Ezalatt a gríz megduzzad, felszívja a nedvesség nagy részét, és a tészta állaga plöttyből gombócozhatóvá válik.) Akinek van idegzete hozzá, sokkal könnyebb (puhább) gombócokat tud csinálni, ha habbá veri a fehérjét és úgy teszi a túróba.

Egy nagy fazékba sós vizet teszünk főni, és elkezdjük a gombócokat gömbölyíteni nedves kézzel egy deszkára. Ha felforrt a víz, egy hosszú késsel beletoljuk óvatosan a gombócokat (ha felcsap a víz, mert ezt kihagytuk és kézzel pakolunk, tuti csúnya szavak a vége!), majd pár percig főzzük. Egyet vegyünk ki, és próbáljuk meg, akkor látszik, hogy puha-e.

Vajon pirított zsemlemorzsába forgatjuk, édesszájúaknak porcukrozzuk és a gyümölcslekvárral tálaljuk.