2013. június 30., vasárnap

Expressz barackos túrósbatyu

Nem vagyok a bolti leveles tészta nagy rajongója, mert a saját készítésű sem egy nagy dolog, a cukrász iskolában az összes gyakorlati órán elkészítettük (ki tudja miért?), de már előtte is többször csináltam. A múltkor csak vettem egy kicsit, semmi kedvem nem volt sütni, vagy főzni, gondoltam egy vacsorát letudok vele. Reggeli lett belőle, olyan köszönetet kaptam érte, mintha fél napot szántam volna rá. Ki érti ezt? (Na jó én igen :-).) Ebből sem ettem. Mártír vagyok.

Hozzávalók:
500 gramm leveles tészta
3 evőkanál túró
1 csomag vaníliás cukor
1 egész tojás
1 citrom héja (opcionális)
1 evőkanál zabpehely
9 db fél mini sárgabarack 

A leveles tésztát megfelezzük gondolatban, a sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tojást felverjük, és pici részét, ami a lekenéshez kell, kihagyjuk, a többit a túróval összedolgozzuk, mehet bele a cukor, a citromhéj, a zabpehely is. Ha kész, a tészta felére 9 halmot teszünk egyformán elosztva a krémből, majd a tetejére egy-egy barack felet. A közöket tojással lekenjük, ráhajtjuk a másik felét is és alaposan lenyomkodjuk a krém nélküli részeket. Derelyevágóval felvágjuk, a széleket egy villával erősen lenyomkodjuk, hogy ne folyhasson ki a krém. A tetejét is lekenjük tojással, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és szép aranyszínűre sütjük. Díszítésnek jöhet rá egy kis porcukor.



2013. június 25., kedd

Bébi tökfőzelék

Nem csak azért bébi tökfőzelék, mert bébitökből van, hanem mert a babáknak adható. 10 hónapos kisfiam hozzátáplálását nagyon tudatosan igyekszem felépíteni, és ezért, vagy nem, nagyon jó evő, mindent szeret és élvezettel eszik. Büszke vagyok arra, hogy az ajándékba kapott 4 üveg gyümölcspürén kívül még soha nem evett bolti bébiételt, nem eszik sót, mégis változatosan és remélem egészségesen táplálom. Eddig a főzelék azt jelentette, hogy vízben főtt zöldség pürésítve, kis husival. Szerettem volna továbblépni, már igazán kaphat ízesebb ételt is.
Rántást, habarást nem akartam neki adni, mi sem eszünk ilyesmit, ezért főzés közben jött az ötlet. Nagyon bejött, minden falatnál elégedetten hammogott :-).


Hozzávalók:
1 darab bébitök
kis marék zabpehely
pici pirospaprika
egy kocka előre megfőzött csirkemell
1 kiskanál tejföl

A tököt meghámoztam, kimagoztam, majd nagy lyukú reszelőn lereszeltem, és kevés vízben feltettem főni. Negyed óra múlva a zabpelyhet és a csirkemell kockát is beletettem, meghintettem minimális pirospaprikával és puhára főztem úgy, hogy a levét is elfője.
Egy pici kanál tejföllel dúsítottam (a tányérkájában). Ez három adag, az ebéden kívül egyet eltettem másnapra, egyet a fagyasztóba.
Minden tökfélével működni fog.

2013. június 24., hétfő

Kókuszpuding

Múlt héten Szepy tanácsára ezt a nagyon egyszerű, de mutatós és nagyon finom pudingot csináltam meg. Nagy sikert arattam vele, úgyhogy ezúton is köszönöm. Nyáron gyümölcsökkel tuti, télen meg csoki a párja. Rögtön dupla adagot csináltam, teljesen indokolt volt. Nagyon nehéz abbahagyni!

Hozzávalók:
800 ml kókusztej  (2 konzerv)
70 gramm étkezési keményítő
100 gramm kókuszreszelék
80 gramm kristálycukor

Az összes hozzávalót elkeverjük, majd sűrű pudinggá főzzük és tetszés szerinti poharakba adagoljuk. Ki is lehet borítani (hidegen, ekkor vizezett formába tegyük), nekem most így tetszett. Hűtőben pihentessük tálalás előtt!
Eperlekvárral és gyümölcsökkel díszítettem, a lekvár nagyon jót tett neki.  Paleo diétába is tökéletes, a cukrot helyettesítsük akkor.
Legközelebb talán kevesebb keményítővel készítem, így is elég sűrű lett.

Szőke Virág Judy képei

2013. június 23., vasárnap

Gyümölcsös pohárkrém

Tegnap kerti bulin voltunk a picurival. Eszméletlenül jól érezte magát, először mászhatott körbe egy kertet, hintázott, fürdött (na jó, az volt a rosszabb fele), egész délután evett, olyat, amit kéne, és olyat, amit nem kéne (a falevelek nem tudom miért ingerelnek evésre, alig győztem kapkodni a kezéből), és élvezte, hogy sokan foglalkoznak vele, amiket nevetéssel hálált meg. A végére úgy kiütötte magát, hogy egész reggeli fél 6-ig aludt, ami a 4 és fél 5-ös kelések után hatalmas előrelépés (nyilván közben azért felkelt többször, hogy hű legyek az igazsághoz).
Ezeket a kis pohárdesszerteket vittem sütinek. Nem is látszik rajtuk annyira, hogy teszkós műanyag borospohárban vannak, nem? 16 db 1,2 dl-es pohár lett tele (2 cipősdobozban fuvaroztam) és egy közepes tálnyi maradt az itthonmaradónak.
Receptjét a múltkori meggytortából és a jól bevált csokis zabkekszből szerkesztettem egybe, némi változtatással. És hős hetem van, ebből sem ettem. Megy ez :-(.
 
Hozzávalók:
1 csomag győri zabkeksz
100 gramm vaj
50 gramm étcsoki (ha csokisabbra szeretnénk, 100 gramm)

400 ml tejszín
250 gramm mascarpone
320 gramm tejföl
100 gramm cukor
1 citrom héja és leve
1 rúd vanília kikapart magjai
100 gramm fehér csoki
5 gramm zselatin (kimaradhat)
50 gramm víz

fél üveg lime-os eperelekvár (kis üveg, piros gyümölcsből legyen)
málna, ribizli

A kekszet késes aprítóban összetörtem, az olvasztott vajjal és csokival összekevertem.
A krémhez a tejszínt fél dl kivételével verjük kemény habbá. A kimarad tejszínt forrósítsuk fel mikróban, majd tördeljük bele a fehér csokit és keverjük addig, míg fel nem olvad. A vízben keverjük el a zselatint, majd óvatosan melegítsük fel addig, míg teljesen fel nem oldódik (én mikróban szoktam, gyakran kevergetve, de forrnia nem szabad). A tejfölt és a cukrot keverjük el, tegyük bele a citrom héját és a levét, majd a vaníliát, a felolvasztott fehér csokit és a feloldott zselatint, és a mascarponét. Végül a tejszínhabbal óvatosan keverjük el az egészet.
(A zselatin most a szállítás miatt került bele. Ha kevesebb tejszínhabbal csináljuk, nem muszáj beletenni.)
A poharak aljára egy teáskanál krémet tettem (mindegyiket külön felemelve, mert különben tiszta krém lesz a pohár széle, és az ronda), amit egy réteg keksz, újabb adag krém, egy kis lekvár, újra krém, majd megint keksz követett. Indulás előtt megkapták a gyümölcsöket is.
A tálba a krémet tettem alulra, rá pedig a kekszet, így jó ropogós állaga maradt.
Ahogy elnéztem, egészen jól sikerült.





2013. június 21., péntek

Túrógombóc

Van egy szép csíkos füzetem, olyan spirálozott fajta. Abba írtam a recepteket a szakácsiskolában. Meg a tankönyvbe, ami ezer oldalas. Ezért éppen hülyét kapok, amikor azon kevés dolgok egyikét akarom megtalálni, ami hasznos elméleti infót ott szedtem fel. Mert tuti a másikban van. Sajnos a túrógombóc pontos arányát sem vágom már fejből így 4 év után, ezért kénytelen voltam kutatni. Pedig egykor megtanultam az egész könyvet. De megvan :-) így nem maradt el a vacsora.
Kísérő a vaníliás eperlekvárom. Epekedve néztem, és nemzeti hősként nem ettem belőle.
(Hős 2.: ezt a bejegyzést reggel 6-kor írom, kávé után, miután a fél 5 óta kukorékoló cseppemet a pihenőszék álomba ringatta. Legyen már hideg!!!!!!!!!!!!)


Hozzávalók:
500 gramm túró
3 egész tojás
130 gramm búzadara
egy citrom reszelt héja, 1 evőkanálnyi leve
egy vaníliarúd magjai

Az összes hozzávalót elkeverjük és betesszük a hűtőbe legalább egy órára pihenni. (Ezalatt a gríz megduzzad, felszívja a nedvesség nagy részét, és a tészta állaga plöttyből gombócozhatóvá válik.) Akinek van idegzete hozzá, sokkal könnyebb (puhább) gombócokat tud csinálni, ha habbá veri a fehérjét és úgy teszi a túróba.
Egy nagy fazékba sós vizet teszünk főni, és elkezdjük a gombócokat gömbölyíteni nedves kézzel egy deszkára. Ha felforrt a víz, egy hosszú késsel beletoljuk óvatosan a gombócokat (ha felcsap a víz, mert ezt kihagytuk és kézzel pakolunk, tuti csúnya szavak a vége!), majd pár percig főzzük. Egyet vegyünk ki, és próbáljuk meg, akkor látszik, hogy puha-e.
Vajon pirított zsemlemorzsába forgatjuk, édesszájúaknak porcukrozzuk és a gyümölcslekvárral tálaljuk.


2013. június 19., szerda

Baconos-citromos zöldborsóragu tésztához

Ez egy ősrégi Jamie Oliver tésztarecept, eléggé közismert. Jó, a képemen nincs tészta, mert én nem eszem lisztet mostanában, de zöldsalátával is nagyon-nagyon finom. Eléggé szörnyen néz ki, na de még az elején kikötöttem, hogy én nem a képekre hajtok, aki ismer, tudja, hogy milyen ízlésvilágú ételeket főzök, ez pontosan beleillik és az egyik kedvencünk. Szóval kép ide, vagy oda, nem maradhatott ki. Ez is a gyors vacsorák egyike. Továbbfejlesztve.


Hozzávalók:
100 gramm füstölt sonka (bacon is jó)
1 fej hagyma
250 gramm zöldborsó (több is, kevesebb is lehet)
fél citrom
1 nagy doboz tejföl

A sonkát feldarabolom és kevés olajon pirosra sütöm, majd rádobom az apróra vágott hagymát és megdinsztelem. Jöhet bele a zöldborsó, 10 perc alatt megpuhul egy kis vízzel felöntve. Ha elfőtt a leve és puha minden, ráöntöm a tejfölt, belenyomom a citrom levét, még kicsit főzöm és már kész is. Ha túl sűrű lenne, adjunk hozzá a tészta levéből. Ha szeretjük a citromot, a héja is mehet bele reszelve.
A tejföl persze créme fraiche eredetileg, de ez nem számít, így is tökéletes nekem.

2013. június 14., péntek

Babakeksz 2.

Az első babakeksz is nagy siker volt az uraságnál, de a változatosság kedvéért fejlesztettem rajta kicsit. Nem mintha nem az lenne, hogy akármit főzök, azt boldog hammogással enné meg (esküszöm, minden falatnál), de azért csak szerezzen az ember örömet, ha tud. És annak, aki ennyire szépen eszik válogatás nélkül, miért ne tenném meg :-)?
1 alma
1 banán
50 gramm olaj (most hidegen sajtolt napraforgó)
150 gramm zabpehely
1 kávéskanál szódabikarbóna (elhagyható)

Az almát meghámoztam és apróra reszeltem, a banánt villával összenyomtam. Egy tálba tettem, rámértem az olajat, majd elkevertem.
A zabpelyhet és a szódabikarbónát a péphez kevertem.
A gáztepsibe sütőpapírt tettem, majd teáskanállal halmokat raktam rá, amit kézzel lelapítottam. 190 fokos sütőben 15 perc alatt sültek meg.
Ha a zabpehely még nagy falatnak tűnik, előtte érdemes késes aprítóban liszt állagúvá őrölni, és akkor semmi gondot nem fok okozni.
Magában, vagy gyümölcsbe, joghurtba keverve szuper és egészséges csemege.
UPDATE:
A nagy nedvességtartalom miatt gyorsan penészedik, ezért kihűlés után 1-2 napi adag fémdobozba, a többi a fagyasztóba megy.


2013. június 13., csütörtök

Paradicsomos-krémsajtos csirke

Ez egy ősrégi Jamie Oliver recept, nem is tudom már melyik könyvében olvastam. A pontos arányokra sem emlékszem, csak úgy az alapelvekre. Éppen ezért mindig kicsit másfélére sikerül, na de éppen ez a jó benne. Gyors is, maradékmentőnek is megfelel, amolyan a sütő-teszi-a-dolgát-én-meg-a-sajátomét típus. De ettől még nagyon jó ám!
És ha majd másik konyhában fogok főzni akkor majd szép képeket fogok csinálni. Ez csak úgy a képeket elnézve jutott az eszembe :-)


Hozzávalók:
egy csirkemell filé (szerintem comb is jó lenne)
2 dl fűszeres paradicsomszósz (a múlt heti pizzához készítettem, lefagyasztva várta a sorsát)
200 gramm krémsajt vagy mascarpone
só, bors
vaj
kis reszelt sajt (most pecorino)

A csirkemellet közepes darabokra vágjuk, sózzuk-borsozzuk, majd vajban és némi olívaolajban hirtelen pirosra sütjük mindkét oldalát és egy tűzálló tálba tesszük.
A paradicsomszószt a sajttal összekeverjük, ha nagyon sűrű, egy kis tejszínnel hígíthatjuk, de a csirke levet enged, ezzel számolni kell! Ráöntjük a csirkedarabkákra és alufóliával lefedve 200 fokon kb. egy óra alatt puhára sütjük. Az utolsó 10 percben levettem a tetejét és rászórtam a sajtot, azzal pirult még. Ez el is maradhat. Most gnocchi volt a körete, de sima tészta is jó hozzá, én pedig balzsamecetes zöldsalátával ettem, úgy is nagyon finom volt.
Ha nincs maradék paradicsomszósz, akkor így készítsük el: egy kis olívaolajon 2 fej lilahagymát megdinsztelünk 2 darab babérlevél kíséretében, majd hozzáadunk 3 gerezd apróra vágott fokhagymát, sót, borsot és egy doboz konzerv paradicsomot vagy passatát és minél tovább rotyogtatjuk lefedve, alacsony lángon. A végefelé kis balzsamecettel meglocsoljuk, melléteszünk friss vagy fagyasztott bazsalikomot, majd ha kész, botmixerrel egyneműsítjük (babérlevél előtte kuka!).


2013. június 12., szerda

Habtorta - NRP.2.

Ezt a sorozatot  nem olyan régen indítottam. A mostani darab egy igazi klasszikus, nagymama hangulatú süti. Még a pavlova mánia előtti időkből. Évtizedekkel azelőttről. Valami isteni finom. Nem is emlékeztem rá, hogy ebben bármikor lett volna dió, de most ragaszkodtam az eredeti recepthez, hát ilyen lett.
Néhány dolog azért fontos. Akinek alacsony a kudarctűrő képessége, gondolja meg, hogy belekezd-e. Mert ennél azért még a saját Anyukámon is láttam a ki nem mondott szentségelést, pedig ő aztán soha, egyetlen csúnya szót sem mond. Nem baj, látszik rajta közben minden gondolata :-) Szóval, ha nem jó a sütőpapír, a tészta örökre beleköt a tepsibe, ami nem baj, csak kiskanállal szedhető ki. Úgy is finom, de most tortára hajtunk. Ezért használjunk szilikonlapot vagy szilikonos papírt és kizárólag a jéghideg tésztát próbáljuk meg leszedni, mert amúgy minden marad.
Másrészt ez a süti nem bébi kompatibilis. Nem ám. Ugye ha nem akarjuk, hogy csúnya szavakat tanuljon, csendben kell a habalapot levakarni a papírról, meg hát sok idő elkészíteni is. Egy ideig elvan ugye a baba a pihenőszékben, anyát nézve, de azért ezt is meg lehet unni. Ekkor jöhet az anyukák megmentője, a buláta. Több dologra is jó, órákra lefoglalja a csöppségeket, és nem tudjuk elfelejteni sem, hogy ott vannak. Legalábbis ha nem adjuk a teljes zacskót a kezükbe (inkább ne), akkor az átlag másfél percenként felhangzó anyahívó hammmmm (toljuk már a következő adagot!) segít a napi mozgásigényt is kielégíteni. Ennél a kalóriabombánál kell is előre dolgozni. Aztán jöhet a jól megérdemelt süti!!!!!!!!

 Hozzávalók:
A tésztához
7 tojás fehérje
490 gramm porcukor

A krémhez
7 tojás sárgája
7 evőkanál porcukor
7 evőkanál erős kávé
1 evőkanál kakaópor
100 gramm dió (megpörkölve és ledarálva durvább darabokra)
250 gramm vaj

A tojások fehérjét gőz fölött elkezdjük felverni robotgéppel, majd fokozatosan hozzáadjuk a porcukrot is, és addig verjük, amíg kőkemény nem lesz, ez legalább 10 perc. Nekem egy 4 literes lábas volt ehhez a mennyiséghez kényelmes.
Két gáztepsibe sütőpapírt teszünk és kétfelé kenjük a kész habot, majd 110 fokos sütőben egy órát szárítjuk (ne legyen pirult, fehéren szép). A cukrásziskolában tanultuk, hogy ennek a páramentes sütő a tökéletes, tehát tegyünk a sütőajtóba egy vékony fakanalat, akkor bejut annyi levegő, hogy jó legyen. Ha teljesen kihűlt a tészta, kétfelé vágjuk mindkét lapot, lehúzzuk a sütőpapírról.
A krém hozzávalóit a vaj és a dió kivételével elkeverjük és gőz fölött besűrítjük (10-12 perc). Ha kihűlt, a  diót és a vajat is belekeverjük.
A torta lapjait krémmel megkenjük és már ehetjük is! Lehet, hogy nem szép látvány...de kívül ropogós, belül krémes alap, intenzív ízű töltelék, ennél jobb nem is kell!!






2013. június 11., kedd

Focaccia

Ez a vacsora úgy volt, hogy kaptam egy kis szombat délutáni alvási lehetőséget, amíg a törpike és apukája sétálni mentek. Később csatlakoztam én is, és érdeklődtem, hogy jó lesz-e focaccia vacsorára. Azt a kedves választ kaptam, hogy "jó lesz más is". Ok, akkor gondoltam térjünk be a boltba, elég volt az egész délelőtti főzés, nem muszáj nekem ezt folytatni. Meg is beszéltük, majd a sarkon még úgy döntöttünk, a bolt előtt még lesétálunk a strandig. Mire visszaértünk, épp ezerrel takarítottak a zárt ajtók mögött...maradt tehát az eredeti elképzelés, amit 50 perc múlva totálisan el is tüntettünk. Még a picur is kapott egy saját gombócot (csípős szósz nélkül), amit egy az egyben meg is evett a negyed fogával.


Hozzávalók:
A tésztához
330 gramm liszt (most BL80-as kenyérliszt)
100 gramm víz
100 gramm sör
10 gramm méz vagy barna cukor
20 gramm élesztő
csipet só
1 evőkanál olaj

A tetejére
3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál citromlé, esetleg citromhéj
pici chilipehely
2-3 gerezd zúzott fokhagyma

A tészta hozzávalóiból rugalmas alapot gyúrunk, majd kelni hagyjuk pár percig (lehet rendesen is, de nekem nem volt most idő).
Ezalatt a tetejére kenhető szószt kikeverjük, azt is állni hagyjuk.
A tésztát kétfelé vesszük és nagyon vékonyra kinyújtjuk (nekem most a kerek forma volt kényelmes, de mindegy egyébként), megkenjük az olajos öntettel és előmelegített 220 fokos sütőben barnára sütjük.
Most igazi lángos módszerrel, tejföllel és sajttal ettük. Remek vacsora!
Recept innen.

2013. június 8., szombat

Meggyes tejszínes dupla csokis torta

A havi Nők Lapja Konyha címlapján volt ez a süti (félig, mert módosítottam rajta). Azonnal beleszerettem, olyan szép volt! Először cseresznyésre akartam csinálni, de majd legközelebb. A piskótalapot lecseréltem egy csokisabb alapra, a kontraszt az édessége és a krém savanyúsága között nagy, de pont így volt igazán harmonikus. Egy pillanatra el lehet felejteni a külvilágot :-) 

 Hozzávalók: (24 vagy 26 cm-es tortaformához)
Az alaphoz
75 gramm étcsoki
60 gramm vaj
3 egész tojás
60 gramm cukor
25 gramm liszt
25 gramm őrölt mandula
25 gramm keményítő
pici só
csapott teáskanál sütőpor

A krémhez
500 ml tejszín
320 gramm tejföl
100 gramm cukor
1 citrom héja és leve
1 rúd vanília kikapart magjai
100 gramm fehér csoki
10 gramm zselatin (1 evőkanál)
50 gramm víz

A meggyes részhez
150 gramm magozott meggy
150 gramm víz
50 gramm cukor
3 evőkanál étkezési keményítő


 A tésztával kezdjük, a sütőt melegítsük elő 180 fokra. A vajat és a csokit mikróban olvasszuk össze. A  tojások fehérjét egy pici sóval verjük kemény habbá, a cukrot keverjük el a tojás sárgájával, majd adjuk hozzá a csokis vajat. Keverjük bele a lisztet, keményítőt, mandulát és sütőport, majd a tojásfehérjét több részletben, óvatosan. A sütőpapírral bélelt tortaformába egyengessük el a krémet és kb. 20-25 perc alatt süssük meg, hagyjuk kihűlni.
Most folytassuk a meggyel, a cukrot, 1 dl vizet és a meggyet főzzük fel, majd sűrítsük be a maradék vízzel elkevert keményítővel, hűtsük le (de nem teljesen).
A krémhez a tejszínt fél dl kivételével verjük kemény habbá. A kimarad tejszínt forrósítsuk fel mikróban, majd tördeljük bele a fehér csokit és keverjük addig, míg fel nem olvad. A vízben keverjük el a zselatint, majd óvatosan melegítsük fel addig, míg teljesen fel nem oldódik (én mikróban szoktam, gyakran kevergetve, de forrnia nem szabad). A tejfölt és a cukrot keverjük el, tegyük bele a citrom héját és a levét, majd a vaníliát, a felolvasztott fehér csokit és a feloldott zselatint. Végül a tejszínhabbal óvatosan keverjük el az egészet.
Ha 24cm-es formát használtunk, egy magasabb tortagyűrűvel vegyük körbe a piskótát, öntsük rá a krémet (a 26 cm-es esetében nem lesz sok a krém, elég a forma magassága), majd egy kanál hátlapjával egyengessük el. A meggyes részt kanalazzuk rá, és a kanál szárával kicsit keverjük meg, hogy márványos legyen. Hűtsük egy éjjel!
Piskótarecept innen.
Szőke Virág Judy képei

Fontos dolog: egyszerű alapanyagokból készül a süti, ezért azok legyenek jó minőségűek. Nem reklám, de most a tejtermékek Cserpestől voltak, vajat használtam, igazi vaníliát, bio citromot. Ha már rászánjuk az időt, ne ezen múljon!

2013. június 7., péntek

Tonhalfasírt fetával

Újabb megúszós vacsora :-) pedig semmi fárasztó konyhai művelet nem történt tegnap, csak a fogzás megteszi a magáét az élethez való hozzáállásomhoz. Na de annyi baj legyen, így legalább megszületnek ezek az 5 perc munka + sütő étkezések, amik jól fognak jönni majd munka közben is (mintha a gyed az szórakozás lenne, persze!). Mindegy, ez volt, sütöttem hozzá fagyasztott bolti tócsnit (nem vagyok született feleség, szerencsére), meg tettem mellé friss rukkolát  krémes balzsamecettel (mekkora találmány!). Azért a bolti sült krumplit nem volt képem lefotózni:-).

Hozzávalók:
egy nagy doboz tonhalkonzerv
100 gramm fetasajt (cserélhető mozzarellára, vagy bármilyen sajtra, ki is maradhat)
1 egész tojás
só, bors
egy kis csokor aprított zöldpetrezselyem
egy marék zsemlemorzsa (vagy főtt krumpli szétnyomva)

A tonhalat villával széttörtem, és a többi hozzávalóval (kézzel) összegyúrtam, majd a muffinsütőt kibéleltem papírral (6 darab lett belőle) és beleegyengettem igazságosan szétosztva a masszát, a tetejére zsemlemorzsát hintettem és megspricceltem egy leheletnyi olívaolajjal. 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt kész (mikor a teteje már aranysárga, akkor jó).

2013. június 6., csütörtök

Svájci tejberizses pite

Osterchüechli- hát ez elég furán hangzik, nem? Mikor Mandulasarok receptjét olvastam, mégis tudtam, hogy muszáj megcsinálnom. Most jött el az ideje. Persze nem úgy, ahogyan ő írta, nekem ez egy kis maradékfelhasználó sütike volt, mert jóóóóó nagy adag tejberizst csináltam, és most újabb verziót akartam belőle a megszokottakon és a rizskochon kívül. Olyan pihekönnyű lett, hihetetlen!! Még, még, ilyet még sokszor!


Hozzávalók:
A tésztához  (12 db 10 centi átmérőjű piteformához)
250 gramm liszt
180 gramm vaj
3 evőkanál cukor
1 egész tojás
1 csipet só

A töltelékhez
400 gramm tejberizs
40 gramm cukor
60 gramm darált mandula
3 egész tojás
50 gramm tejszín
1 citrom héja

 A lisztet és a vajat, valamint a sót késes aprítóban egyneműsítettem, majd gyorsan hozzágyúrtam a többi hozzávalót, majd folpackba csomagolva behűtöttem egy háromnegyed órára. Utána 12 egyforma részre mértem, majd gyorsan kinyújtottam egyesével és a formákat kibéleltem vele, majd visszatettem a hűtőbe. (Az omlós tésztánál nagyon fontos, hogy hideg vajjal dolgozzunk és ne is melegedjen fel a kezünktől, mert ettől "szalonnás", élvezhetetlen lesz a kész süti.)
A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját a cukorral habosra kevertem, majd beletettem a mandulát, citrom héját és a tejszínt, végül a tejberizst. A tojás fehérjéből kemény habot vertem és óvatosan hozzáforgattam.
A sütőt 180 fokosra előmelegítettem, a pitéket kivettem a hűtőből, megtöltöttem, és 20 perc alatt barnára sütöttem. Az eperszósz kis citrommal feldobja!
Ha nem az eredeti recept szerint dolgozunk, a kész tejberizs cukortartalmát vegyük figyekembe, nehogy túl édes legyen!!

2013. június 5., szerda

Tejberizs, eperszósz

Tegnap az eperlekvár főzése után már nem voltam olyan motivált a főzésben. Enyhén szólva...jó, jó, szeretek főzni, de hat kiló epret megtisztítani már nekem is sok. Kivételesen azonban volt vacsora kívánság: tejberizs. Nagyon megörültem neki, szinte nulla munka, mégis nagyon fincsi. És ha kiszolgálta magát vacsoraként, desszertként kis átalakítással új örömöket fog okozni a megmaradt része.


Hozzávalók:
A tejberizshez:
kerekszemű rizs,

tej
tejszín
vaníliarúd
cukor

Az eperszószhoz:
eper
cukor
1 lime leve


Szándékosan nem írok mennyiségeket, hiszen annyi minden függ a rizs minőségétől. Ami a legfontosabb. Régen nem tudtam tejberizst főzni, mert nem tudtam, hogy hosszúszemű rizsből nem lesz jó. Szóval egy teflon lábas aljára szórjunk 1-2 marék rizst, majd öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje és még egy ujjnyi legyen rajta. Sózzuk meg, tegyük mellé a vaníliarudat és kezdjük el alacsony lángon főzni. Ha elfőtte a vizet, adjunk hozzá tejet, és mindig főzzük el a folyadékot, gyakran kevergetve. Ha már majdnem puha, adjunk hozzá egy kis doboz habtejszínt, majd mielőtt elzárjuk a gázt, még egy kis tejet, majd immáron hő nélkül lefedve várjuk  meg a tökéletes puhulást. Az utolsó tejmennyiséggel garantáljuk, hogy ne száradjon ki.
Ez így már tökéletes megenni, de fel is turbózható.
Ha hideg desszertnek adjuk, érdemes jókora adag házi vaníliapudinggal, vagy felvert tejszínhabbal lazítani, mennyei édesség kerekedik belőle, amit csokival, gyümölcsökkel tovább fokozhatunk.
Az eperszósz még egyszerűbb, a hozzávalókat feltesszük főni, ha már puha, kicsit átmegyünk rajta botmixerrel és sűrűsödésig főzzük.
Tálalás: a tejberizsre eperszószt csorgatunk, egy szem eperrel díszíthetjük és kész is.



2013. június 4., kedd

Eperlekvár 3 ízben: egyszerűen, vaníliásan, lime-al

Múlt héten olvastam Limara felhívását, hogy eper rendelhető Tahitófaluból. Már régen terveztem, hogy idén újra befőzök, mert a tavalyi év kimaradt, csak arra vártam, hogy azért lehetőleg ne aranyárban adják az epret. Nagyon elégedett voltam a kiszállított gyümölccsel, illatos volt, nagy szemű és csodálatosan édes. 3 féle lekvárt csináltam, egyik finomabb volt, mint a másik. Évek óta a Dr.Oetker zselésítőit használom, a cukor mennyisége a harmada, mint anélkül, és az egy perc főzés szimpatikusabb, mint órákig rotyogtatni és minden ízt és vitamint elfőzni. Jók lettek szerintem!

 Hozzávalók:
Az egyszerű eperlekvárhoz
1250 gramm tisztított eper
350 gramm cukor
Dr.Oetker dzsemfix extra 3:1

A vaníiliás eperlekvárhoz
1250 gramm tisztított eper
350 gramm cukor
Dr.Oetker dzsemfix extra 3:1
2 rúd vanília magjai

A lime-os eperlekvárhoz
1250 gramm tisztított eper
350 gramm cukor
Dr.Oetker dzsemfix extra 3:1
2 lime héja lereszelve

Mindháromnál ugyanúgy kezdtem, az epret beáztattam, majd váltott vízben alaposan megmostam, majd kiszedtem a csumáját és egy nagy fazékba öntöttem. Rámértem a cukrot, majd a dzsemfixet, és feltettem főni. Az ízesítőket is ilyenkor adtam hozzá, majd amikor felfőtt, 1 percig főztem, folyamatos kavargatás közben. Mikor kész lett, leszedtem a habját (nem muszáj, de elszíneződik és elrontja a szép lekvárt), majd üvegekbe öntöttem, és 5 percre fejre állítottam. Mikor kihűlt elpakoltam. Nem nagy munka, és a boltinál ezerszer finomabb!



2013. június 3., hétfő

Házi rétes- NRP 1.

Ahogy kezembe vettem a Nagymamám Receptkönyvét (igen, direkt nagybetűkkel, mivel nincs más címe), ez a rétesrecept volt az első, ami "szembe jött". Belegondoltam, miért is ne, nagyon szeretjük a rétest, a tésztáját még soha sem csináltam kézzel, itt az ideje elkezdeni...nagyon aranyos a recept felépítése, pl. "adjunk hozzá annyi tejet, hogy rétestészta legyen" :-). Nagy szerencse, hogy száz éve sütök, mert azért ez feladta volna a leckét. Viszont szuper állagú tészta, megtartom, az biztos. És az ára töredéke a boltiénak. Na meg az a menőség, hogy saját rétes :-)


Hozzávalók:
A tésztához
350 gramm liszt
1 tojás
1 evőkanál porcukor
kb. 50 gramm tej

A rántáshoz
100 gramm vaj + a kenéshez kb. 50 gramm
100 gramm liszt

A töltelékhez
2 darab alma
1 marék dió
50 gramm cukor
1-2 teáskanál fahéj
2 evőkanál sütimorzsa/zsemlemorzsa

250 gramm túró (krémes)
2 tojás fehérje
75 gramm cukor
1  citrom reszelt héja, pici leve
fél vaníliarúd magjai
2 evőkanál búzadara

A lisztből és vajból rántást csinálunk, én most az igazi hagyományos ízek kedvéért zsírral csináltam (margarinnal is oké, akinek az tetszik), kihűtjük.
A tészta hozzávalóiból rugalmas alapot készítünk, az a lényeg, hogy ne tapadjon a deszkához, és ne legyen túl kemény, mert akkor nehéz nyújtani. A tésztát vékonyra nyújtjuk, és megkenjük a rántással, majd szorosan felcsavarjuk és 20 percre pihenni küldjük (én a hűtőbe).
Közben van idő a tölteléket elkészíteni. A tojásfehérjét felverjük, majd összekeverjük a többi hozzávalóval.
Az almát meghámozzuk és apró kockára vágjuk. A diót megdaráljuk, és a többi alkotórésszel  (az almát is beleértve) összekeverjük.
A tésztát 6 egyforma részre vágjuk, majd egyesével téglalap alakúra nyújtjuk. Itt kell minden türelmet bevetni, legyen szép vékony, könnyen kezelhető a tészta, nem erőből kell csinálni, csak kitartóan. Ha elég vékony, vagy meguntuk a nyújtást, a tésztát lekenjük vajjal, megszórjuk kevés zsemlemorzsával, majd rátesszük a tölteléket, és feltekerjük, majd a tetejét is megkenjük vajjal.
Nekem 4 almás és 2 túrós lett ebből a mennyiségből.
A réteseket 200 fokos sütőben aranyszínűre sütjük. Aztán várjuk a hálálkodást/ellenállunk a csak még egy szélét kísértésnek.


2013. június 2., vasárnap

Nagymamám kézzel írt titkos receptjei projekt :-) NRP

Aki blog írásába kezd, valamilyen kimondott, vagy kimondatlan indíttatásból teszi. Én már régen terveztem, de csak most, 2 hónapja jutottam el idáig, a tesóim rábeszélésére. Most viszont már nagyon sajnálom, hogy nem kezdtem el korábban, hiszen amíg kisebb volt a kisfiam, sokkal több időm lett volna rá.
Ha már csinálom, akkor végre egy régen érlelődő ötletemet fogom megvalósítani. 
A Nagymamámnak nagy családja volt, hatalmas háztartást vezetett, és akárki toppant be hozzájuk, soha nem  mehetett el úgy, hogy ne kapott volna valami finomságot egy kávé, vagy egy pohár házi bor mellé. Sok-sok titkát jegyezte le egy 2 kötetes kézzel írt receptgyűjteménybe. Szerintem élete egyik legnagyobb törése lehetett, amikor fel kellett adniuk önálló háztartásukat, és egyik gyerekükhöz költözni. Mert olyan fontos volt a sütés-főzés neki. A szakácskönyveket viszont megőrizte és a recepteket rendületlenül gyűjtögette élete végéig. 
Olyan 7-8 éve lehetett, hogy megkértem arra, hogy adja nekem ezeket a recepteket. Elsőre megkaptam, és láttam, hogy örül a kérésnek, hiszen tudta, hogy nálam nagy becsben lesznek. Azóta más is kereste, de én nem vallottam be, hogy nálam vannak a könyvek. Mert önzőség, vagy sem, én ki nem adom ezeket a kezemből.
Most jött el az idő, hogy méltó helyet kapjanak a sok-sok munka során született kincsek. Egy sorozatot indítok, amiben ezek közül válogatok majd, és igyekszem minél több receptet elkészíteni és bemutatni, hogy aki értékeli ezeket a több évtizedes remekeket, felhasználhassa. 
Milyen jó lett volna, ha megmutathattam volna, hogy tényleg érdemes volt nekem szánni! Köszönöm a lehetőséget!