2015. május 13., szerda

Ki jár Londonba? Ki szokott ilyen csodákat enni ott? Nekem még messze a lehetőség, hogy újra mehessek ahová akarok, viszont ki bánja. Főleg akkor, ha van, aki ilyeneket hoz nekem ajándékba :-). Persze vágyódhatok utána, mert tényleg isteni, addiktív kis szuperédesség, de ehelyett inkább megpróbáltam utánozni. Szerintem egészen megfelelő lett. Vannak benne kompromisszumok, de még így is pont erre vágytam.
Úgyhogy aki ilyenekre éhezik, hát hajrá! Az üvegtálka eredeti legalább :-)!




Hozzávalók (12 db mini tálka):

a kekszes réteghez
180 gramm kakaós keksz (teljes kiőrlésű Győri most)
90 gramm olvasztott vaj
1 evőkanál nádcukor

a sós karamell réteghez
100 gramm nádcukor
80 gramm vaj
1 dl habtejszín
1 kávéskanál só

a cheesecake réteghez
2 tojás sárgája
100 gramm cukor
1 púpozott evőkanál liszt
250 ml tej
250 gramm mascarpone

a csoki ganache réteghez
200 gramm étcsoki
2 dl habtejszín



A kekszet késes aprítóval megőröltem és a cukrot is belekevertem, majd az olvasztott de nem meleg vajhoz kevertem. Szétosztottam a tálkákba és egy talpas pohár aljával lelapítgattam, majd behűtöttem.
A karamellhez a cukrot a legkisebb lángon felolvasztottam, majd beletettem a többi hozzávalót és addig főztem, amíg a cukor teljesen felolvadt. A langyos karamellt a kekszre csorgattam és ment a hűtőbe minden.
A cheesecake réteghez a cukrot, lisztet és tojást fél dl tejjel elkevertem, majd felöntöttem a maradék tejjel és sűrű pudingot főztem belőle. Még melegen elkevertem benne a mascarponét, majd amikor már langyos volt csak, a karamellre rétegeztem és visszaraktam a hűtőbe.
Végül a tejszínt felforrósítottam, beletördeltem a csokit, amikor felolvadt és egynemű lett, akkor kihűtöttem kézmelegre és ezzel fejeztem be a desszertet.
Pár óra múlva már jó is.