Darázsfészek- NRP 3. és SAD 18.

A darázsfészek számomra a leginkább Nagymamához köthető süti, látom magam előtt, ahogy kivette a sütőből és mindennek, az egész folyosónak (verandának hívták) vaníliaillata volt. Akkor valahogy nem is rajongtam annyira érte, nagyon finom volt, de ennyi. Ma már értékelném sokkal jobban...mindenesetre a süti tökéletesen illeszkedik a SAD 18. kiírásába, ez egy igazi vidéki finomság. Sokféle verzió létezik, a mi környékünkön a töltelék vaj és cukor volt (semmiféle dió!), a lényeg pedig a sütés befejezése előtti vaníliás tejjel lelocsolás, amitől hihetetlenül puha és szottyos lesz és másnapra sem éri utol a kelt tészták keményedős végzete. Magában is tökéletes, de ha házi lekvárt adunk hozzá, még jobb. 

Még valami, utánaszámoltam, és több, mint 20 éve sütök kelt tésztákat, ez tök nagy büszkeségem, simán csinálom már úgy, mint a vidéki nagyik, "szemre" a tésztáját. Sőt, most le tudom írni a receptet, de ez az utóbbi idők legkönnyebb kelt tésztája lett, mert csak a kezemre és a szememre hagyatkoztam és nagyon alaposan kidolgoztam a tésztát. Ennyi a titka: sokat kell csinálni jó alapanyagokból, semmi margarin és mű vaníliás cukor. Még több kelt okoskodás itt.

Hozzávalók:

a tésztához

500 gramm liszt (kis BL80-as kenyérliszt sokat dob rajta)

kb. 250 gramm langyos tej

25 gramm  élesztő

csipet só

3 evőkanál cukor

2 tojás sárgája

50 gramm olvasztott vaj

a töltelék

50 gramm vaj

fél rúd vanília magjai

100-150 gramm barna cukor

a locsoláshoz

200 gramm tej

2 evőkanál cukor

vaníliarudak

A lisztet egy tálba szitálom (vagy öntöm), megsózom (ez nagyon fontos, a kelt tészta enélkül ehetetlen), majd a vaj kivételével az összes többi hozzávalót beleteszem és robotgéppel addig dagasztom, míg elválik az edény szélétől. Ekkor beleteszem a vajat és tovább dagasztom, míg fényes, hólyagos nem lesz. Lefedve kelesztem, míg a duplája nem lesz.

Amíg kel, a szobahőmérsékletű vajat elkeverem a cukorral és a vaníliával. Legyen krémes, kenhető, de nem folyékony.

A vanília héját a locsolásra szánt tejbe áztatom, megmelegítem az egészet és elkeverem benne a cukrot is.

A megkelt tésztát átgyúrom, majd a lehető legnagyobbra nyújtom, rákenem a cukros vajat, majd nem túl szorosan feltekerem, éles késsel felvágom és egy kerámiatepsibe teszem, amit előtte kivajaztam. Itt mehetnek a csigák viszonylag közel, mert jó, ha összeérnek a tejjel locsolás miatt.

A kész csigákat fél órát kelesztem a tepsiben (ez a konyha hőmérsékletétől is függ, legyenek jó nagyok, de figyeljünk, ha túlkel, az baj, kb. duplára nőjön), majd az előmelegített 170 fokos sütőbe teszem (nem légkeverésre). Mikor már elkezd barnulni, a vaníliás tejjel alaposan meglocsolom és teljesen megsütöm (kb. 20-30 perc az egész folyamat). (Egy évesekkel kiváló program a sütőbe bámulni és a levegőt szagolgatni, majd kemény szívű anyaként nem adni a cukros sütiből- ez már kevésbé kiváló rész.)

Ha kihűlt, bezsebeljük a dicséreteket. 

Habtorta - NRP.2.

Ezt a sorozatot  nem olyan régen indítottam. A mostani darab egy igazi klasszikus, nagymama hangulatú süti. Még a pavlova mánia előtti időkből. Évtizedekkel azelőttről. Valami isteni finom. Nem is emlékeztem rá, hogy ebben bármikor lett volna dió, de most ragaszkodtam az eredeti recepthez, hát ilyen lett.

Néhány dolog azért fontos. Akinek alacsony a kudarctűrő képessége, gondolja meg, hogy belekezd-e. Mert ennél azért még a saját Anyukámon is láttam a ki nem mondott szentségelést, pedig ő aztán soha, egyetlen csúnya szót sem mond. Nem baj, látszik rajta közben minden gondolata :-) Szóval, ha nem jó a sütőpapír, a tészta örökre beleköt a tepsibe, ami nem baj, csak kiskanállal szedhető ki. Úgy is finom, de most tortára hajtunk. Ezért használjunk szilikonlapot vagy szilikonos papírt és kizárólag a jéghideg tésztát próbáljuk meg leszedni, mert amúgy minden marad.

Másrészt ez a süti nem bébi kompatibilis. Nem ám. Ugye ha nem akarjuk, hogy csúnya szavakat tanuljon, csendben kell a habalapot levakarni a papírról, meg hát sok idő elkészíteni is. Egy ideig elvan ugye a baba a pihenőszékben, anyát nézve, de azért ezt is meg lehet unni. Ekkor jöhet az anyukák megmentője, a buláta. Több dologra is jó, órákra lefoglalja a csöppségeket, és nem tudjuk elfelejteni sem, hogy ott vannak. Legalábbis ha nem adjuk a teljes zacskót a kezükbe (inkább ne), akkor az átlag másfél percenként felhangzó anyahívó hammmmm (toljuk már a következő adagot!) segít a napi mozgásigényt is kielégíteni. Ennél a kalóriabombánál kell is előre dolgozni. Aztán jöhet a jól megérdemelt süti!!!!!!!!

 Hozzávalók:

A tésztához

7 tojás fehérje

490 gramm porcukor

A krémhez

7 tojás sárgája

7 evőkanál porcukor

7 evőkanál erős kávé

1 evőkanál kakaópor

100 gramm dió (megpörkölve és ledarálva durvább darabokra)

250 gramm vaj

A tojások fehérjét gőz fölött elkezdjük felverni robotgéppel, majd fokozatosan hozzáadjuk a porcukrot is, és addig verjük, amíg kőkemény nem lesz, ez legalább 10 perc. Nekem egy 4 literes lábas volt ehhez a mennyiséghez kényelmes.

Két gáztepsibe sütőpapírt teszünk és kétfelé kenjük a kész habot, majd 110 fokos sütőben egy órát szárítjuk (ne legyen pirult, fehéren szép). A cukrásziskolában tanultuk, hogy ennek a páramentes sütő a tökéletes, tehát tegyünk a sütőajtóba egy vékony fakanalat, akkor bejut annyi levegő, hogy jó legyen. Ha teljesen kihűlt a tészta, kétfelé vágjuk mindkét lapot, lehúzzuk a sütőpapírról.
A krém hozzávalóit a vaj és a dió kivételével elkeverjük és gőz fölött besűrítjük (10-12 perc). Ha kihűlt, a  diót és a vajat is belekeverjük.
A torta lapjait krémmel megkenjük és már ehetjük is! Lehet, hogy nem szép látvány...de kívül ropogós, belül krémes alap, intenzív ízű töltelék, ennél jobb nem is kell!!

Házi rétes- NRP 1.

Ahogy kezembe vettem a Nagymamám Receptkönyvét (igen, direkt nagybetűkkel, mivel nincs más címe), ez a rétesrecept volt az első, ami "szembe jött". Belegondoltam, miért is ne, nagyon szeretjük a rétest, a tésztáját még soha sem csináltam kézzel, itt az ideje elkezdeni...nagyon aranyos a recept felépítése, pl. "adjunk hozzá annyi tejet, hogy rétestészta legyen" :-). Nagy szerencse, hogy száz éve sütök, mert azért ez feladta volna a leckét. Viszont szuper állagú tészta, megtartom, az biztos. És az ára töredéke a boltiénak. Na meg az a menőség, hogy saját rétes :-)

Hozzávalók:
A tésztához
350 gramm liszt
1 tojás
1 evőkanál porcukor
kb. 50 gramm tej

A rántáshoz
100 gramm vaj + a kenéshez kb. 50 gramm
100 gramm liszt

A töltelékhez
2 darab alma
1 marék dió
50 gramm cukor
1-2 teáskanál fahéj
2 evőkanál sütimorzsa/zsemlemorzsa

250 gramm túró (krémes)
2 tojás fehérje
75 gramm cukor
1  citrom reszelt héja, pici leve
fél vaníliarúd magjai
2 evőkanál búzadara

A lisztből és vajból rántást csinálunk, én most az igazi hagyományos ízek kedvéért zsírral csináltam (margarinnal is oké, akinek az tetszik), kihűtjük.
A tészta hozzávalóiból rugalmas alapot készítünk, az a lényeg, hogy ne tapadjon a deszkához, és ne legyen túl kemény, mert akkor nehéz nyújtani. A tésztát vékonyra nyújtjuk, és megkenjük a rántással, majd szorosan felcsavarjuk és 20 percre pihenni küldjük (én a hűtőbe).
Közben van idő a tölteléket elkészíteni. A tojásfehérjét felverjük, majd összekeverjük a többi hozzávalóval.
Az almát meghámozzuk és apró kockára vágjuk. A diót megdaráljuk, és a többi alkotórésszel  (az almát is beleértve) összekeverjük.
A tésztát 6 egyforma részre vágjuk, majd egyesével téglalap alakúra nyújtjuk. Itt kell minden türelmet bevetni, legyen szép vékony, könnyen kezelhető a tészta, nem erőből kell csinálni, csak kitartóan. Ha elég vékony, vagy meguntuk a nyújtást, a tésztát lekenjük vajjal, megszórjuk kevés zsemlemorzsával, majd rátesszük a tölteléket, és feltekerjük, majd a tetejét is megkenjük vajjal.
Nekem 4 almás és 2 túrós lett ebből a mennyiségből.
A réteseket 200 fokos sütőben aranyszínűre sütjük. Aztán várjuk a hálálkodást/ellenállunk a csak még egy szélét kísértésnek.