Aki blog írásába kezd, valamilyen kimondott, vagy kimondatlan indíttatásból teszi. Én már régen terveztem, de csak most, 2 hónapja jutottam el idáig, a tesóim rábeszélésére. Most viszont már nagyon sajnálom, hogy nem kezdtem el korábban, hiszen amíg kisebb volt a kisfiam, sokkal több időm lett volna rá.
Ha már csinálom, akkor végre egy régen érlelődő ötletemet fogom megvalósítani.
A Nagymamámnak nagy családja volt, hatalmas háztartást vezetett, és akárki toppant be hozzájuk, soha nem mehetett el úgy, hogy ne kapott volna valami finomságot egy kávé, vagy egy pohár házi bor mellé. Sok-sok titkát jegyezte le egy 2 kötetes kézzel írt receptgyűjteménybe. Szerintem élete egyik legnagyobb törése lehetett, amikor fel kellett adniuk önálló háztartásukat, és egyik gyerekükhöz költözni. Mert olyan fontos volt a sütés-főzés neki. A szakácskönyveket viszont megőrizte és a recepteket rendületlenül gyűjtögette élete végéig.
Olyan 7-8 éve lehetett, hogy megkértem arra, hogy adja nekem ezeket a recepteket. Elsőre megkaptam, és láttam, hogy örül a kérésnek, hiszen tudta, hogy nálam nagy becsben lesznek. Azóta más is kereste, de én nem vallottam be, hogy nálam vannak a könyvek. Mert önzőség, vagy sem, én ki nem adom ezeket a kezemből.
Most jött el az idő, hogy méltó helyet kapjanak a sok-sok munka során született kincsek. Egy sorozatot indítok, amiben ezek közül válogatok majd, és igyekszem minél több receptet elkészíteni és bemutatni, hogy aki értékeli ezeket a több évtizedes remekeket, felhasználhassa.
Milyen jó lett volna, ha megmutathattam volna, hogy tényleg érdemes volt nekem szánni! Köszönöm a lehetőséget!
